A tizenkilencedik századi angol orvos, Reginald S. Southey (1835-99) a The London School of Medicine and Dentistry-ben tanult orvost, miközben az oxfordi Christ Church hallgatója volt. További tanulmányokat folytatott a Szent Bertalan Kórházban, valamint a kontinentális Európában, mielőtt a londoni Mellkasi Betegségek Kórházába került, ahol különös érdeklődést mutatott a vesebetegségek kezelése iránt.
Amikor Southey elkezdte az orvosi gyakorlatot, minden nagyobb városban rendelkezésre álltak fémkovácsok, akik kérésre sebészeti eszközöket készítettek az egyes sebészek számára. Az orvosok sebészeti eszközeik módosításával kísérleteznének, hogy jobb eredményeket érjenek el pácienseik számára. Több siker után az orvos egy műszerkészítőt kért fel egy prototípus elkészítésére. Ha az új műszer sikeresnek bizonyult, vagy az orvos befolyásos volt, akkor városszerte a műszergyártók másolatokat készítenek a prototípusról.
Dr. Southey ideje nagy részét a "Lunacy Commission"-ban, egy modern pszichiátriai osztály előfutáraként töltötte, de sok olyan betege volt, akik szenvedtek anasarkától, vagyis a szövetközi térben felgyülemlett folyadéktól. .
Az Anasarca a nyirokelvezetést meghaladó kapilláris szűrés eredménye. Az állapot gyakran okozott folyadék felhalmozódását az alsó végtagokban mindkét nemnél, férfiaknál herezacskó duzzanatát, valamint mély, síró vénás fekélyeket, ha nem kezelték. Southey előtt az állapot leggyakoribb kezelése az volt, hogy a bőrt szoros szövetkötésbe tekerték, olyan szorosan, hogy megnehezítették vagy lehetetlenné tették a mozgást.
Southey megfigyelte, hogy az anasarca okozta bőrhólyagokból folyadék szivárgott ki. Úgy érvelt, hogy a folyadék elvezetése a bőrfekélyek alatti szövetekből enyhítheti a betegséget. Southey merev csövet szúrt a bőr alá, és egy gumitömlőhöz erősítette, amely egy tálba engedte le a folyadékot. Az eljárás sikeres volt, ezért finomította a tervét, hozzáadva egy trokárt és egy nagyon vékony kanült. A gumicsövet ezüst pipettára cserélte, így újra fel lehetett használni.
A tervezés későbbi módosításai még könnyebbé tették a trokárok használatát. Miniatürizálták őket, hogy az orvosok a zsebükben hordhassák őket. Az ascites kezelésének standardjává váltak.
Dr. Southey még önmagán is felhasználta a találmányát. A tuberkulózis kezelésében Anglia legkiválóbb szaktekintélyének fia, Southey korán elkapta a betegséget. 1879-ben Southey arról számolt be a londoni klinikai társaságnak, hogy saját magára használta a trokárt, és vízelvezető csöveket helyezett ebbe a mellkasba, ami lehetővé tette számára, hogy folytassa a munkát.
